Várható következmények és a szerelési szabvány jövője
Kisfeszültségű kapcsolóberendezések szerelési szabványának változásai IV.
2014/1-2. lapszám | Szijártó Gábor Ruff Engelbert | 15 305 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikksorozatunk utolsó részében áttekintjük a tervezésnél és a berendezésgyártásnál a főbb szempontokat a szakirodalom és a szabvány- követelmények segítségével. Foglalkozunk azon fontosabb jellegzetességekkel, amelyeket az üzemeltetők, beruházók részéről tudni érdemes a szabvány alkalmazása vonatkozásában. Igyekszünk hasznos tippekkel szolgálni, hogy az átállásnál mire kell odafigyelni. Kitekintünk a szabványváltozáson túlra is, hogy globálisan mit hozhat ez az újítás a villamos szakma jövője számára.
A szabványváltozás mértékét az elmúlt cikkekben bemutatva látszik, az hogy több, mint egyszerű számjegyváltozás (60439-ről 61439-re). Az új szabvány nagyobb biztonságot és megbízhatóságot szavatol. Megszűnik a TTA és PTTA fogalom. Tisztázza az eredeti gyártó és a berendezésgyártó közötti feladatleosztást és felelősségeket.12 konstrukciós vizsgálatról és 10 darabvizsgálatról rendelkezik, ami 7 típusvizsgálatból és 3 egyéb vizsgálatból áll. Az elkövetkező években a típusvizsgált berendezések piaca középtávon akár 50%-kal is növekedhet. Így a következőkben a szabvány várható hatásait taglaljuk.
A szerelési szabványok (nem csak a villamos szakmán belül) egymás analógiájaként foghatók fel, ezek a változások már régebben elérték például az autóipart. Az autó tervezése, kivitelezése és ellenőrzése hasonló lépéseket foglal magába. Ezeket a közlekedési eszközöket is több gyártó alkatrészei alkotják – például a motor, az alváz, a lámpa, az audiorendszer stb. mind-mind eltérő gyártótól származhat. A végén a tulajdonos mégis egy autómárkát vásárol, és nem alkatrészgyártók összességével fémjelzett gépjárművet birtokol. Ugyanezen folyamat elején tart most a villamos kapcsolóberendezés-gyártás is.
A legfontosabb pont a két szabvány közötti kapcsolat rögzítése. Egy villamos berendezés ellenőrzésekor az első lépés annak vizsgálata, hogy az adott kapcsolóberendezés megfelel-e a legújabb kiadású szabványnak. Amennyiben nem megfelel meg a vonatkozó szabvány követelményeinek, meg kell vizsgálni, hogy a kapcsolóberendezés kivitelezésekor érvényben lévő szabványváltozatnak megfelel-e a berendezés. Azon a kapcsolóberendezésen, amin az MSZ EN 60439 szabvány alapján elvégezték a vizsgálatokat, az új szabvány azzal megegyező vagy magasabb követelményeit tartalmazó vizsgálatokat nem szükséges megismételni. Ha az eredmények megfelelnek az új szabvány követelményeinek, abban az esetben az MSZ EN 61439 szabvánnyal összhangban van. Csak azokat a további vizsgálatokat szükséges végrehajtani, amiket az új szabvány vezetett be.
Ha beüt a „krach”, de a berendezés megfelel az MSZ EN 61439-nek, azt a berendezésgyártó megfelelő bizonyítékokkal – a műszaki leírás és a vizsgálati eredmények megőrzésével, valamint a megfelelőségi nyilatkozat elraktározásával (10 évig) – alá tudja támasztani, így nem marasztalható el. Ha a berendezésgyártó az eredeti gyártó bevizsgált rendszerét alkalmazza, teljes mértékben betartva a gyártó szerelési utasításait, akkor a konstrukciós ellenőrzéseket nem kell elvégeznie, csupán a 10 db darabvizsgálatot kell lefolytatnia. A darabvizsgálatok nagy része szemrevételezéses ellenőrzés, de a műszeres vizsgálatok feltételei is minden jelentősebb berendezésgyártónál adottak.
Egy adott konstrukció kialakításánál lehetőség nyílik arra is, hogy az egyik gyártótól származzon a szekrény, egy másiktól a gyűjtősín, a harmadiktól a megszakító, a negyediktől a túlfeszültség-védelmi készülék stb., azonban nem mindig könnyű feladat az összeválogatás, és igencsak megdrágíthatja a szerelési költségeket. A berendezésgyártó is dönthet úgy, hogy keveri a különböző gyártók „alkatrészeit”, de abban az esetben nemcsak berendezésgyártó, hanem az eredeti gyártó szerepét is betölti, és mind a két ellenőrzési lépcsőt el kell végeznie (konstrukciós- és darabvizsgálat). A darabvizsgálat hasonlít a régi szabvány által meghatározott vizsgálatra, és a végrehajtása viszonylag egyszerű. A konstrukciós ellenőrzés azonban tartalmaz néhány olyan vizsgálatot – némelyik könnyen elvégezhető –, ami csak laboratóriumi körülmények között hajtható végre.
A berendezések forgalomba hozatalaA kapcsolóberendezések a legtöbb esetben megrendelésre készülnek – azaz eladásra –, így azok forgalomba hozatala nem elkerülhető lépés. A vonatkozó jogi hátteret a későbbiekben igyekszünk összefoglalni. A gyártónak valamennyi jogi előírásnak meg kell felelnie, ha a termékét a piacra szeretné vinni. Ennek megfelelően a munkája nem ért véget a berendezés összeszerelésével és ellenőrzésével, megfelelőségértékelési eljárást kell lefolytatnia. |
Fontos kérdés a készülék helyettesíthetősége egy meglévő kapcsolóberendezésnél, figyelembe véve a hőmérsékletemelkedést és a rövidzárlati szilárdságot. Az új szabvány egyértelműen meghatározza a lehetőségeket:
- Hőmérsékletemelkedés: lehetséges készülék cseréje anélkül, hogy a konstrukciós ellenőrzést megismételjük, feltéve, hogy az új eszköz azonos a régivel, vagy egy másik típus, de mégis azonos, vagy jobb értékeket mutat áramkimaradás és hőmérsékletemelkedés szempontjából. Az összehasonlításnál mindig az eredeti eszközt kell alapul venni, ahogy a termékszabvány bevizsgálata mutatja.
- Rövidzárlati szilárdság: a készülék cseréjét lehetővé teszi anélkül, hogy a konstrukciós ellenőrzést meg kelljen ismételni, feltéve, hogy az új eszköz azonos paraméterekkel rendelkezik a régivel. Abban az esetben, ha eltérnek az adatok, akkor a gyártótól kell beszerezni állásfoglalást arról, hogy a készülék azonos vagy jobb paraméterekkel rendelkezik, mint a kiváltott eszköz a rövidzárlati karakterisztikák tekintetében.
A rövidzárlati szilárdságvizsgálatot a kap- csolóberendezés összes áramkörére nem szükséges elvégezni abban az esetben, ha:
- a kapcsolóberendezés névleges rövidzárlati szilárdsága vagy névleges rövidzárlati árama nem haladja meg a 10 kA effektív áramértéket,
- a kapcsolóberendezést olyan túláramvédelmi eszköz védi, melynek megszakítási árama nem haladja meg a 17 kA-t,
- a kapcsolóberendezés segédáramköreit olyan transzformátorra csatlakoztatjuk, melynek névleges teljesítménye nem haladja meg a 10 kVA-t, nem lehet kevesebb 110 V névleges szekunder feszültsége, vagy 1,6 kVA-nél nem lehet kevesebb 110 V névleges szekunder feszültségnél, és a rövidzárlati impedancia nem lehet kevesebb 4%-nál.
Minden más áramkört ellenőrizni kell.
A hőmérsékletemelkedés követelményeit szeretnénk még a továbbiakban részletezni. Három különböző módszer lehetséges az ellenőrzésnél (az eredeti gyártó vállalja a felelősséget a megfelelő ellenőrzési módszer kiválasztásáért):
Kiegészítő vizsgálatok az MSZ EN 61439 szabvány szerint
Az előző bekezdés végén szó esett a kiegészítő vizsgálatokról, a következőkben ennek a „funkcióját”, lehetőségeit mutatnánk be. Ha a megrendelőnek különleges kérése van az adott kapcsolóberendezés esetében, a berendezésgyártóval megegyezhet abban, hogy a szabvány követelményein túlmutató vizsgálatokat elvégezze a kivitelező, és ezen eredményeket dokumentálja. Ezek általában a vevő szemszögéből a kritikusabb eszközök átvizsgálása vagy a kapcsolóberendezés felhasználási területéhez való további optimalizálás (pl. a földrengésállóság [szinuszos rázásvizsgálat], ívállóság). A gyakorlatban azonban a kiegészítő vizsgálatok alapjait a konstrukció- és darabvizsgálatok során a berendezésgyártó elvégzi (pl. mechanikai állapot, hőmérsékletemelkedés stb.), csak a kérés(ek)nek megfelelően bővítenie kell.
Megfelelőségértékelési eljárás
A készülék alapvető követelményeknek való megfelelését megfelelőségértékelési eljárás alkalmazása biztosítja, amelynek elvégzéséért a gyártó vagy a Közösségen belüli meghatalmazott képviselője felelős. A megfelelőség-értékelést a gyártó vagy Közösségen belüli meghatalmazott képviselője választása szerint maga, vagy bejelentett szervezet bevonásával végezheti. A berendezés ellenőrzése után a berendezésgyártónak megfelelőségi nyilatkozatot kell készítenie a vonatkozó előírásoknak és szabványoknak megfelelően:
- MSZ EN ISO/IEC 17000:2005,
- MSZ EN ISO/IEC 17050-1:2010,
- MSZ EN ISO/IEC 17050-2:2004, majd a berendezésen fel kell tüntetnie a CE jelölést.
A berendezésgyártónak nyilatkozatot kell tennie a berendezés megfelelőségéről, köteles előkészíteni azokat a műszaki dokumentációkat, melyek ezt a megfelelőséget igazolják. A megfelelőségi nyilatkozat kiadásának megkönnyítése érdekében a berendezésgyártónak a következő szempontokat kell figyelembe vennie:
- a kapcsolóberendezés az MSZ EN 61439 szabvány szerint bevizsgált,
- a kapcsolóberendezés szerelésénél betartotta a gyártó(k) által kiadott szerelési útmutatókban leírtakat,
- rendelkezik ISO 9000 típusú szabvány jóváhagyásával, mely minőségirányítási rendszerekkel foglalkozik.
A CE megfelelőségi nyilatkozat jelzése a berendezésen vagy a csomagoláson ma már nélkülözhetetlen. Ennek a jelzésnek szerepelnie kell abban a dokumentációban is, ami a berendezéssel együtt érkezik. A megfelelőségi nyilatkozat feltüntetése ezeken a dokumentációkon arra szolgál, hogy tájékoztassa az ügyfelet, hogy a kapcsolóberendezésre vonatkozó irányelveknek (direktíváknak) eleget tesz.
Egyes projekteknél követelmény lehet, hogy ez a CE megfelelőségi nyilatkozat archiválásra kerüljön (lásd még később a példát). Műszaki dokumentáció létrehozása, mely az alábbiakat tartalmazza:
- a berendezés leírása,
- teljesítésének igazolása az irányelvek szerint (ellenőrzések és egyes berendezések vizsgálatról szóló jelentései, készülékek listája CE-jelzéssel ellátva),
- ezekhez a dokumentációkhoz a hozzáférést csak az ellenőrző hatóság számára kell lehetővé tenni, a törvény 10 éves időtartamot ír elő (az eladás időpontjától számolva).
Műszaki dokumentáció
A gyártónak az elvégzett ellenőrzéseket követően el kell készítenie a berendezés műszaki dokumentációját. A műszaki dokumentációnak lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy a készülék az alapvető követelményeknek megfelel-e, és ki kell terjednie a készülék tervezésére és gyártására. A műszaki dokumentációnak különösen az alábbiakat kell tartalmaznia:
- a) a készülék általános leírása,
- b) bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a készülék megfelel az adott esetben teljes mértékben vagy részben alkalmazott harmonizált szabványoknak,
- c) amennyiben a gyártó nem alkalmazott harmonizált szabványokat, illetve azokat csak részben alkalmazta, az alapvető követelményeknek a teljesítésére irányuló lépések leírását és magyarázatát, ideértve a 62/2006. GKM rendelet 3. melléklet 1. pontjában meghatározott elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó megfelelőségértékelés leírást, az elvégzett tervezési számítások eredményeit, a végrehajtott vizsgálatokat és a vizsgálati jegyzőkönyveket, valamint minden olyan egyéb dokumentumot, amelyet a megfelelőségér-tékeléshez felhasználtak. A berendezés műszaki dokumentációjának elkészítését követi az EK megfelelőségi nyilatkozat. Az 1. táblázatban olvasható kiegészítő információkat kell tartalmaznia annak a műszaki dokumentációnak, ami a kapcsolóberendezéssel együtt érkezik. További kiegészítő információk biztosítása, amennyiben szükséges: védettségi fokozat, kapcsolóberendezés földelési rendszer típusa, telepítés helyszíne (beltérre/ kültérre), helyszínen rögzített vagy hordozható, szennyezettségi fokozat, EMC (elektromágneses összeférhetőség) besorolás, speciális üzemi körülmények, külső kialakítás, mechanikai behatások elleni védelem, szerkezet típusa (rögzített vagy részben eltávolítható, pl. fiókos), rövidzárlati szilárdság és védelmi eszközök működése, áramütés elleni védelem, kapcsolóberendezés tömege (ha több mint 30 kg), villamos tervrajzok (beleértve az elemek azonosítását, pl. megszakító).
A 2. ábrán látható tájékoztatást kell tartalmaznia egy vagy több címkének:
- a berendezésgyártó neve vagy cég neve (aki az összeszerelt kapcsolóberendezésért a felelősséget vállalja), pl. berendezésgyártó neve: Gipsz Jakab,
- típusmegnevezés vagy azonosító szám, pl. ABCD-1234,
- gyártási év azonosítása, pl. 2014 vagy 2014. 01.,
- MSZ EN 61439-X (az X részt azonosítani kell).
Fő szempontja a kapcsolóberendezésen és a csomagolásán elhelyezett jelöléseknek az, hogy láthatók és mindenki számára értelmezhetők legyenek. Jelölés készülhet öntvény, préselés, gravírozás vagy hasonló eljárások segítségével. Ellenőrizhető a jelölés módja úgy, hogy kézzel (egy darab szappanos vízbe mártott ruhadarabbal) 15 másodpercig, majd benzinnel átitatott ruhadarabbal további 15 másodpercig dörzsöljük. A vizsgálat után a megfelelőségi jelölésnek olvashatónak kell lennie.
Az átállás nehézségeiA 60439-1-es szabvány 2014. november 1-jéig érvényes, eddig kell átállni az új szabvány követelményrendszerére. Az átállás számos kérdést is felvet. Egyrészről a bevezetésre kerülő ellenőrzések közül akad olyan, ami alapjában sem kétfilléres tétel, és a kissebb berendezésgyártók (amennyiben le kell folytatniuk) nem feltétlenül képesek biztosítani a szükséges infrastrukturális hátteret (pl. IP-védettségvizsgálat). Másrészről eddig tömeggyártásról beszéltünk az új szabvány kapcsán. Mi a helyzet, ha a megrendelő igényeinek kielégítése egyedi megoldást követel? Egyedi gyártás esetén nem lehet évek alatt leamortizálni a konstrukcióellenőrzés megnövekedett költségeit. Így ha a megrendelő egyedi konstrukciót szeretne, akkor azért borsos árat kellene fizetnie? Ezek az újítások a kis darabszámú gyártást teljesen ellehetetlenítenék, a multiknak pedig nem érdeke egyedi gyártással foglalkozni. Az általuk kiadott katalógusok, melyek elemei átestek a konstrukcióellenőrzésen, „megkötik a tervező kezét”, csak az adott katalógus összetevőit építheti az adott berendezésbe, ha már egyetlen, a katalógusban nem szereplő (az eredetitől eltérő paraméterű) elemet is beletervez, abban az esetben már egy új konstrukcióról beszélünk, annak következményeivel. „Kiskapu” természetesen akad, de ahhoz részletesen ismerni kell a vonatkozó jogi hátteret is (2. táblázat). A jogszabályok az egyedi berendezések esetén némi engedményt tesznek. Egyedi berendezés esetén a típusvizsgálat nem értelmezhető, mivel a típusvizsgálatok eredményeképp kiadott tanúsítvány csak a vizsgált típussal teljesen azonos kialakítású, azonos alkatrészekből, anyagokból felépített termékekre vonatkozik. Ezért az egyedi termékeket gyártók olyan eljárást kell, hogy lefolytassanak, amely alapján a gyártott termékeken a CE jelölést megalapozottan lehet feltüntetni. Az átállás nem tűnik egyszerűnek, viszont a berendezés biztonságossága megnövekedik, egységesebbé válik a rendszer, ez hosszútávon a rendszer megbízhatóságának növekedését is jelentheti. A megbízhatóbb rendszer pedig kevesebb villamos balesetet, tűzesetet és szolgáltatáskimaradást eredményez. |
Összefoglaló és következtetések
Az IEC 60439-1 szabvány 4. kiadását 1999-ben tették közzé, majd 2004-ben kisebb módosításokat eszközöltek rajta. A szabvány nem követte a kor egyre szigoródó biztonsági követelményeit (mint például lökőfeszültség-állóság vagy túlmelegedés és tűzhatások szembeni védelem), melyek már más kisfeszültségű termékszabványokban szerepeltek. Az új MSZ EN 61439 szabvány fontos változásokat hozott a régi (MSZ EN 60439) szabványhoz képest a kisfeszültségű teljesítmény- és vezérlő kap- csolóberendezések szerelésével kapcsolatosan. Az új szabvány struktúrája átláthatóbb azzal, hogy két részre bontották: általános és kifejezetten termékkel foglalkozó részek. Új meghatározások szerepelnek benne (pl. eredeti gyártó és berendezésgyártó). Új követelmény pl. a kap- csolóberendezés névleges áramának kötelező megadása. Tartalmazza az új kapcsolóberendezés konstrukcióellenőrzési koncepciót.
Ez az új szemlélet véglegesen szakít a régebben használt TTA és PTTA besorolással, ráadásul a kapcsolóberendezés megfelelőségét most már nem csak vizsgálatokkal lehet bebizonyítani, hanem vannak más (alternatív) lehetőségek: számítás, mérés és tervezési szabályok. Az új szabvány precízebb, megszüntette azokat a „szürke” foltokat, amiket az előző szabvány tartalmazott. Az új szabvány belevette ezeket a biztonsági követelményeket, és további minőségre vonatkozó – a környezetet figyelembe vevő – feltételeket szabott meg. Így ezekkel a kiegészítésekkel az MSZ EN 61439 szabványsorozat műszaki szempontból az aktuális és jövőbeli elvárásoknak is megfelel. Egyértelműen meghatározta, hogy a kapcsoló-berendezésért ki felel, ezzel is egyszerűbbé téve azon villamos szakemberek munkáját, akik ezen a területen dolgoznak nap, mint nap.